Mi ez a hülyeség, mindenki ír, nem esténként naplót, inkább a gépen blogot, a gyerek ordít, de kell az önmegvalósítás, már 6 éve itthon, teatyaúristen, április 17-én lesz 7 éve, hogy nem megyek be dolgozni.

De jó itt, majd én is blogolok, meg vállalkozok, vagyokénisolyantököslegény, mint a többi kismama, nem, mert én sokkal tökösebb vagyok, majd megmutatom azuramnak, csak még nem fedeztek fel, és még mindig nem tudom, hogy akkor mi leszek ha nagy leszek, és közben itt ez a három, ezeknek meg egy ilyen csaj mellett kell felnőniük, aki hisztisebb mint ők, akaratosabb mint ők, végletesebb mint ők, de azért versenyben vagyunk, mind, ahelyett hogy élnénk boldogan, mint a bogyóésbabóca, persze az is van sokat, de soha nem leszünk elégedettek magunkkal, ugye ti sem többiek? Sokan vagyunk egyedül, és mégis mindig sokan vagyunk, jó volna néha egyedül lenni, de az sem jó, ha úgy van, és régen dejóvolt, és akkor még a boldogság egy hosszú valami volt, most pedig egy csomó egyedi perc, mert biztosan ő is egyedi akar lenni, minden széthullott, és mégis emlékezetesebb, pillanatok zakatolnak a fejemben, most is, mert nagyon szeretném, ha látnám magamat, és más is tudná, hogy vagyok, és megérteném, és megértenék, milyen ez, mert egy folyamat részeként magamat mutatni is inkább a folyamatot jellemzi. Minden bonyolult, mert nincsen idő kibogozni, mert ilyenkor is, amikor nem tudok aludni, hiába gondolom át az egészet, és keresek vagy találok is megoldást, megnyugvást, nappal egy mosott szar leszek, és megint ordenáré stílusban ordítok, mert én nem kávézok, mert ellenkezik az elveimmel, és akkor azért hosszú keserves évek után feladni az elvet mert minek, nagy dolog, és közben mégis iszonyú könnyű, és a jóleső könnyűség árad szét az ereimben, és felszabadítom magamat.

És mégsem elég itthon kijönni magammal, mert bár ha anyuka jól érzi magát, a gyerek is jól lesz, de sajnos ettől még anyuka nem elégedett, kedves pszichológusok, mintha kéne még valami más is, de nem tudja, mi, mert amúgy sem ideje, sem ereje másra, csak kedve, de az is csapongó, pont mivel csak percek vannak, már órákban nem mérhető semmi, hogy akkor mihez is kéne kezdeni. 

Hát bloggoljunk. Ezért.